4+8: Párizs után

8:

Itt a nyílt beszéd ideje - 8 pontban az alapokról

Mint minden normális ember, szívből sajnáljuk az ártatlan áldozatokat. Megrémítenek bennünket a képek, és a szemtanúk elbeszélései, ahogyan elmondják: mint az állatokat mészárolták le a párizsi koncert közönségét. Hidegvérrel újratöltötték a tárat, többször. Aztán soroztak, és soroztak. Eljött a nyílt beszéd ideje.

Most, hogy ez a tragédia bekövetkezett, hozzád intézem soraimat, önmagadat liberálisnak tartó polgártársam.

Állapodjunk meg az alapokban, különben nagyon-nagy baj lesz.

Első pont.

A gyilkosok gusztustalan férgek. Ne mentegesd őket, ne hivatkozz a körülményeikre, az elnyomottságukra, ne hivatkozz a többségi társadalom intoleranciájára. Ne mentegesd a bűnöst az ártatlan áldozattal szemben.

Ne állj a gyilkosok oldalára.

Ugye te semmilyen körülmények között nem fogadod el az áldozatok hibáztatását. Akkor most se mentegesd a gyilkosokat. Ettől nem liberális leszel, hanem csak egy ütnivaló ostoba gyökér.

Második pont.

A gyilkosságokért, a tömegmészárlásért az felel, aki kitervelte, és végrehajtotta azt. Nincs köze hozzá a többségi társadalomnak és a rabszolgatartásnak, vagy a gyarmati rendszernek.

Aki meghúzta a ravaszt, az a bűnös. Ne vitatkozzunk ezen.

Harmadik pont.

Ha fontosak neked a nők jogai, akkor ne ölelegesd az asszonykövezésből migrált afgánt.

Utasítsd el, mert ha olyan liberális nő vagy - nyugodtan lehetsz: ez itt Európa - aki szombatonként akár több, vagy más cerkáját is bekapja egy jól sikerült házibuli után, akkor a jelenlegi életformádra nagyon veszélyes lesz, ha az asszonykövező afgánt ölelegeted.

Negyedik pont.

Attól, hogy a világ baját magadra veszed, még nem leszel jó ember. Ez nem jóság, hanem képmutatás.

Nem tudod megváltani a világot. Igyekezz jobbá tenni magadat, és ezen keresztül környezetedet, közösségeidet és a hazádat. Ha nem születtél Kalkuttai Teréz anyának, akkor ennyi a dolgod.

Ordas nagy kamu, hogy a világ jobbítása lenne a feladatod. Kicsi vagy és gyenge, de ahhoz épp elég erős lehetsz, hogy magadat tedd jobbá.

Ötödik pont.

Ne imádd az idegent. Az idegen az idegen. Nem szép vagy jó. Hanem idegen.

Hidd el, az afgán, a pastu, a pakisztáni, vagy a szír, de akár a szomszéd falu polgára ugyanígy tekint rád. Viszolyog tőled és furcsán méreget.

Nem azért teszi ezt, mert kihagyta az antirasszista kurzust a CEU-n, hanem azért, mert az ember megkülönbözteti, és lehatárolja magát és életterét a 'másoktól'.

Ez természetes, ilyen az ember. Ne csodálkozz ezen nagy barna bociszemekkel.

Hatodik pont.

Egyszerre nem követelheted az egyiptomi nőcsonkítás, a klitoriszok embertelen kivágásának leállítását, és az közel-keletiek befogadását. A kettő együtt nem megy, békélj meg ezzel.

Vagyis vagy az egyiptomi klitoriszok maradnak épek, vagy Európában is felütheti a fejét a csonkítás.

Ez vagy-vagy kérdés.

Hetedik pont.

Ne akard a multikultit. Becsődölt.

3. generációs terroristák öldökölnek Párizs utcáin, akik leszarják a multikulti-színes világ agymenésedet. Odaállnak eléd, és agyonlőnek zokszó nélkül. Mészárlást rendeznek, majd felrobbanták magukat.

Ezeknek a te életed szart se ér.

Nyolcadik pont.

Ne keresztényezzél.

Európát a keresztény vallás, a zsidó és a görög hagyomány és kultúrkör tette naggyá, büszkévé, erőssé. Az ilyen rémséges mészárlásnál előhúzott keresztényezésed csak az öngyűlöletedről árulkodik. Remek pszichiáterek segítenek a bajban: kezeltesd magad, az öngyűlölet rossz, káros, és megrövidíti az életed.

Lásd be: hogy a keresztény kultúrkörben nőhettél fel, az egy ajándék. Büszke lehetsz arra, hogy európai vagy. Az a dolgod, hogy Európa olyannak maradjon, amilyennek közösen megörököltük.

Az a dolgod neked is, hogy védd az identitásod, az életformád, a szabadságod.

Különben holnap a te utadat keresztezi az iszlám terror golyója.

4:

Háború

Legalább 14 éve, a 2001-es New York-i terrortámadás óta a nyugati világ (akármi is annak a definíciója) háborúban áll a radikális iszlámmal (akármi is annak a definíciója). Ennek a háborúnak, amelyet az afgán hegyektől a szír sivatagon át francia lakótelepekig vívnak változó intenzitással, legújabb csatájára került sor több párizsi helyszínen péntek éjjel.

Ezt a háborút a nyugat nem tudja megnyerni. Az ellenfél nem egy hadsereg, amelyet a csatatéren le lehet győzni, megölni és foglyul ejteni, hanem egy ideológia, és az ilyenek ellen vívott háborúkat teljesen megnyerni lehetetlen. Jó példa erre a nyugati világ legutóbbi ideológiaellenes harca, a hidegháború, amelynek romjai még ma is füstölögnek, a leglátványosabban éppen Kelet-Ukrajnában.

Ebben a megnyerhetetlen háborúban a nyugati világ nagyon jól teljesít. 2001 szeptember 11 óta Madridtól Londonon át Párizsig voltak nagyon véres, esetenként száznál is több halálos áldozatot követelő merényletek, azonban ezek megkarcolni sem tudták a nyugati világ lényegét, a szabadságot és a kényelmes, anyagilag biztonságos életet. Akárhogy is erőlködnek a gyilkos terroristák, a létező világok legjobbika továbbra is a nyugati. Nem véletlen, hogy akárcsak a kommunista elnyomás alatt élő szerencsétlenek, ma a radikális iszlám által megnyomorítottak is róla álmodnak, felé szöknek.

Az al-Kaida főgonosz-szerepét lassan átvevő ISIS komoly sikereket csak muszlimok legyilkolásában, életük pokollá tételében tudott elérni. Szíria jelentős része ma már olyan hely, hogy emberek milliói vállalják inkább a menekülést, csak ne kelljen a polgárháború mindennapi borzalmaival, az ISIS rémuralmával együtt élniük. Ott (és Afganisztánban, Irakban, Jemenben, Líbiában, Nigériában, Pakisztánban) több tucat ártatlan ember kegyetlen meggyilkolása szinte már nem is hír, hanem a mindennapi élet része.

Akárcsak a hidegháború idején, a nyugati világnak most is együtt kell élnie az ellenség képviselőivel - már úgy értve, hogy fizikailag együtt élni, ugyanazokon a kényelmes londoni, párizsi és madridi utcákon. Akkor szovjet kémek és szövetségeseik, most fanatikus muszlimok utaznak ugyanazokon a buszokon, vásárolnak ugyanazokban a boltokban, mint az épeszű emberek.

Ez a helyzet, hogy a metrón zenét hallgató barna bőrű fiatalember kapucnis pulóvere alatt akár bomba is lapulhat, sokakat tesz paranoiddá, ahogy a vélt vagy valós kommunistaveszély is sokakat azzá tett például az ötvenes évek Amerikájában. A zsigeri félelem ellen észérvekkel küzdeni nem lehet, de annyit igenis érdemes észben tartani, hogy ami most zajlik, háború, még ha másfajta háború is, mint amilyeneket a történelemkönyvekből ismerünk, és egy háborúban bizony mindig vannak halálos áldozatok.

Alig néhány évtizede, a hetvenes-nyolcvanas években nem a nyugati nagyvárosok utcáin, hanem a repülőgépeken féltek az emberek a terroristáktól. Ez volt a rendszeres gépeltérítések és túszejtések korszaka, amelyek közül sok ért véres véget. Akkor a palesztin-izraeli szembenállás volt a legtöbb támadás kiváltó oka, most egy másik, attól nem is teljesen független közel-keleti konfiktus. Ha lassan is, de a helyzeten sikerült úrrá lenni, és ma már összehasonlíthatatlanul kevesebb ilyen terrorcselekmény van - de persze néha még mindig előfordulnak, mint ahogy azt a Sínai-félsziget felett felrobbant orosz repülő esete is bizonyítja.

A repülőgép-eltérítések korában néhány ezer fős terroristaszervezetek tudták a fél világot rettegésben tartani, és ilyen szempontból a mostani helyzet is nagyon hasonló. Nyugat-Európából néhány száz ember ment Szíriába az őrültek oldalán harcolni, és ellenkező irányba sem utazhatttak sokkal többen. Azonban a terrorizmus természete olyan, hogy akárcsak az ETA Spanyolországban vagy az IRA Nagy-Britanniában, néhány tucat mindenre elszánt ember is elegendő lehet a társadalmi háborús pszichózis megteremtéséhez és fenntartásához.

Ezek a tömegbe beolvadó terroristák ellen nem könnyű küzdeni, de az utóbbi 14 évben a nyugati országok kifejezetten jól teljesítettek. Veszteségeiket sikerült a minimálisra szorítani, miközben polgáraik életszínvonala, mindennapjai semmit sem változtak. Ahhoz, hogy ez így maradjon, továbbra is sokat kell majd dolgoznia a titkosszolgálatoknak, fegyveres testületeknek, politikusoknak, sőt, még az egyszerű választópolgároknak is.

Természetesen lehetne még jobban teljesíteni, hiszen ezt egyetlen ember halála is indokolná, nemhogy 130 lemészárlása. Foglalkozni kell azzal, hogy miért éppen Franciaország a leggyakoribb célpont. Hatékonyabban kell küzdeni az internet és annak vívmányai által a terroristáknak kínált kommunikációs és propagandalehetőségek ellen. Jobban kell tudni kiszűrni az Európában már most élő, illetve a jövőben ideérkező muszlimok közül azokat, akik elkövethetnek terrorcselekményeket, vagy legalábbis fogékonyak mindenféle gyilkos ötletekre.

Az újfajta háború újfajta megoldásokat kíván, és a nyugati világ az utóbbi 14 évben ezeket többnyire meg is találta. Ennek köszönhető töretlen prosperálása és szinte felhőtlen békéje. A háborúkban azonban sajnos mindig lesznek halottak.